Földvári Rudolf (1921-)
Kisgyermekkorában egy ideig Törökországban élt, mert édesapja csak ott kapott munkát.
A Hofer (a szocialista időkben Vörös Csillag) traktorgyár fiatal lakatosát közéleti aktivitása miatt a negyvenes évek végén kiemelték, 1952-1954 között a Magyar Dolgozók Pártja (kommunista párt) budapesti szervezetének első titkára, a Központi Vezetőség tagja volt, ahol kitűnt puritán életmódjával és az emberek problémái iránti nyitottságával. 1953 júniusában részt vett azon a moszkvai kétoldalú találkozón, melyen eldőlt, hogy változtatnak a párt politikáján és Nagy Imrét nevezik ki miniszterelnöknek. 1954-ben Rákosival és körével szembekerülve büntetésből vidékre küldték, és a Borsod megyei pártbizottság első titkára lett.
1956 októberében ő volt az egyetlen megyei első titkár, akit népszerűsége miatt a megyei munkástanács tagjává, később elnökévé választottak. 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben szabadult, régi munkahelyén fizikai munkásként dolgozott, főművezetőként ment nyugdíjba.
1993-ban a NIT elnökségi tagja lett. Országos hálózatunk megszervezése jórészt az ő energiájának, szervezőkészségének, ’56-os bajtársaival fenntartott jó kapcsolatainak köszönhető. Bár kora és egészségi állapota miatt már nem tud korábbi aktivitásával részt venni szervezetünk munkájában, az Országos Elnökség tiszteletbeli tagjaként mindmáig figyelemmel kíséri, tanácsaival segíti a NIT tevékenységét.
Számos kitüntetése közül a Nagy Imre érdemrendre, Borsod megye Pro Comitatu díjára és Miskolc város díszpolgári címére a legbüszkébb.
Zahora Mária róla szóló dokumentumfilmjét a NIT több szervezetében is bemutatták, Tiszta vizet a pohárba című könyve a NIA kiadásában jelent meg.