Tiszteletbeli elnökségi tagjaink

Földvári Rudolf (1921-)

Kisgyermekkorában egy ideig Törökországban élt, mert édesapja csak ott kapott munkát.
A Hofer (a szocialista időkben Vörös Csillag) traktorgyár fiatal lakatosát közéleti aktivitása miatt a negyvenes évek végén kiemelték, 1952-1954 között a Magyar Dolgozók Pártja (kommunista párt) budapesti szervezetének első titkára, a Központi Vezetőség tagja volt, ahol kitűnt puritán életmódjával és az emberek problémái iránti nyitottságával. 1953 júniusában részt vett azon a moszkvai kétoldalú találkozón, melyen eldőlt, hogy változtatnak a párt politikáján és Nagy Imrét nevezik ki miniszterelnöknek. 1954-ben Rákosival és körével szembekerülve büntetésből vidékre küldték, és a Borsod megyei pártbizottság első titkára lett.

1956 októberében ő volt az egyetlen megyei első titkár, akit népszerűsége miatt a megyei munkástanács tagjává, később elnökévé választottak. 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben szabadult, régi munkahelyén fizikai munkásként dolgozott, főművezetőként ment nyugdíjba.

1993-ban a NIT elnökségi tagja lett. Országos hálózatunk megszervezése jórészt az ő energiájának, szervezőkészségének, ’56-os bajtársaival fenntartott jó kapcsolatainak köszönhető. Bár kora és egészségi állapota miatt már nem tud korábbi aktivitásával részt venni szervezetünk munkájában, az Országos Elnökség tiszteletbeli tagjaként mindmáig figyelemmel kíséri, tanácsaival segíti a NIT tevékenységét.
Számos kitüntetése közül a Nagy Imre érdemrendre, Borsod megye Pro Comitatu díjára és Miskolc város díszpolgári címére a legbüszkébb.
Zahora Mária róla szóló dokumentumfilmjét a NIT több szervezetében is bemutatták, Tiszta vizet a pohárba című könyve a NIA kiadásában jelent meg.

Joósz Gábor (1932-2015. december 6-án hunyt el.)

A Zemplén megyei Hercegkúton született. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát.
Az 1956. október 23-i miskolci tüntetésen az első sorban vitte a magyar zászlót, később is aktív szerepet játszott a miskolci forradalmi eseményekben, és a forradalom leverése utáni ellenállásban, amely miatt letartóztatták és súlyosan bántalmazták. Ezután nehezen tudott elhelyezkedni, mert a forradalom részvevőit a nagyvállalatok nem akarták alkalmazni. Előbb a Miskolci Járműipari vállalatnál lett hegesztő mérnök, majd a Lenin Kohászati Műveknél dolgozott emelkedő beosztásokban. Beruházási igazgatóként az ország akkori legnagyobb beruházását irányította. Később az Észak-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója lett. A rendszerváltás után egy német-magyar vegyesvállalat igazgatója volt, tanított a Miskolci Egyetemen, és a Gépipari Tudományos Egyesület megyei elnökeként is tevékenykedett. Szakmai teljesítményéért Bánki Donát díjban részesült.
A NIT Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezetének alapító tagja, elnökhelyettese, majd tíz éven keresztül elnöke, egyben az országos Elnökség tagja volt.
2015 májusában közéleti tevékenységéért a miskolci önkormányzat Szemere Bertalan díjjal tüntette ki.

Káloczi Kálmán (1949-)

Mezőgazdasági gépészeti szakmérnök, területfejlesztési szakember. A rendszerváltás előtt mérnöki területen dolgozott. 1990-2002 között Badacsonytomaj polgármestere volt. Ebben a minőségében többek között ő kezdeményezte a Nagy Imre 1956. október 22-i látogatását idéző emléktáblát a Zabó ház falán, és emléktábla felállítását az egykori badacsonyi rabtábor területén. 1994-től egyúttal a Veszprém megyei közgyűlésnek is tagja, 2004-2009 között a Magyar Terület- és Régiófejlesztési Hivatal közép-dunántúli régióigazgatója volt.
Igazi lokálpatriótaként jelenleg is több helyi civil szervezetben dolgozik, elnöke annak az alapítványnak, mely a Balaton Felvidék világörökséggé nyilvánításáért küzd. Hely- és vallástörténeti kutatással is foglalkozik.
A NIT badacsonytomaji (később Veszprém megyei) szervezetének alapító tagja. 2009-ben a Küldött Közgyűlés a NIT elnökévé választotta. 2012-ben nem jelöltette magát, de az Országos Elnökség tagja maradt. Egészségi állapota miatt 2015-ben már nem vállalta a tagsággal járó utazásokat, de továbbra is a NIT Veszprém megyei szervezetének elnöke.
Több más kitüntetése mellett megkapta az Igazolt magyar Szabadságharcosok Szövetségének „Hűség a hazához” nagykeresztjét.

Mervó Zoltán (1930-)

A Polgár községhez tartozó Szentmargita Pusztán született. Népi kollégista volt. 1954-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet.
A Forradalom idején a Debreceni Orvosi Műszergyár munkástanácsának tagja, 1956 decemberétől elnöke. Forradalmi tevékenységéért tizennyolc hónapot töltött börtönben. Szabadulása után debreceni vállalatoknál dolgozott, technikusi, mérnöki beosztásokban.
A rendszerváltás óta a debreceni közélet nagyra becsült személyisége, több helyi civil szervezet vezetője.
1995-től NIT tag, 1999-2014 között Hajdu-Bihar megyei szervezetünk elnöke, 2006-tól 2015-ig egyúttal az Országos Elnökség tagja.
Számos kitüntetése között 2010-ben Nagy Imre érdemrendet kapott.

Mécs Imre (1933-)

A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnök karán tanult, de csak 1975-ben kaphatta meg diplomáját.
Az 1956-os Forradalom idején részt vett a nemzetőrség szervezésében, később a forradalom utóvédharcaiban is. 1958-ban előbb halálra ítélték, melyet a „halálsoron” eltöltött hónapok után életfogytiglani börtönre változtattak. 1963-ban az általános amnesztia keretében szabadult. Fejlesztő mérnökként 32 szabadalma volt az elektronika különböző területein, magyar és külföldi folyóiratokban mintegy hatvan tudományos cikke jelent meg.
1975-ben került kapcsolatba a szerveződő demokratikus ellenzékkel. 1988-ban alapító tagja és szóvivője lett a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd szintén alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének és a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. 1990-2010 között az SZDSZ, majd az MSZP országgyűlési képviselője, egy időben a Honvédelmi Bizottság elnöke. Jelenleg az 1956-os Emlékbizottság elnöke.
A Francia Becsületrend tiszti keresztjének tulajdonosa, magyar állami kitüntetést elvből nem fogad el.
Tiszteletbeli elnökségi tagunk kiváló szónok, aki számos rendezvényünkön szerepelt. Különösen emlékezetes számunkra a 301-es parcellában Társaságunk tagjai részére tartott „idegenvezetése”.

Méray Tibor (1924-)

Író, újságíró. A Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma: ELTE) szerzett magyar latin szakos tanári diplomát.
1946-tól a Szabad Nép munkatársa, ahonnan 1955-ben Nagy Imre politikájának támogatása miatt eltávolították. Több sikeres filmforgatókönyv írója volt. 1956-ban a Petőfi Kör sajtóvitáján és az Írószövetség szeptemberi közgyűlésén az ország szabadságát követelte.

A Forradalomban történt aktív részvétele miatt a megtorlás elől külföldre menekült. Párizsban az emigráció egyik legtekintélyesebb lapjának, az Irodalmi újságnak társalapítója, majd szerkesztője, 1971-től főszerkesztője. A magyarországi pozitív változások miatt a lapot 1989-ben megszüntette. A pártpropaganda Forradalom utáni förmedvényét leszámítva ő írta az első Nagy Imréről szóló könyvet (Nagy Imre élete és halála). 1988-ban ő kezdeményezte, hogy a párizsi Pere Lachaise temetőben állítsanak emlékművet a kivégzett magyar forradalmárok tiszteletére. 1989. június 16-án emlékezetes beszédet mondott Nagy Imre sírjánál.
Méray Tibor Párizsban él, hazalátogatásai alkalmával többek között a NIA és a NIT felkérésére tart beszédeket, előadásokat. Számunkra különösen emlékezetes 2013-ban Nagy Imre sírjánál tartott ünnepségünk alkalmával mondott emlékbeszéde.
Számos kitüntetése között a Nagy Imre érdemrend (2002) és a Nagy Imre emlékplakett is szerepel.
2009-ben Budapest díszpolgárává választották.

Csizmadia Ferencné, szül.: Frankó Erzsébet (1931-)

Kossuth- és Balázs Béla díjas, nemzetközileg elismert filmrendező. Családjával a Szovjetunióban, emigrációban éltek, szobrászművész édesapja a sztálini terror áldozata lett. A moszkvai filmfőiskolán szerzett diplomát. Filmhiradó- és dokumentumfilmek után 1968-ban rendezte első nagyjátékfilmjét, melyet számos Magyarországon és külföldön készített alkotás követett. Műveiben nagy érzékenységgel ábrázolja a női sorsokat. Önéletrajzi ihletésű Napló filmtrilógiájának első része (Napló gyermekeimnek) megkapta a cannes-i filmfesztivál zsűrijének nagydíját.

Temetetlen halott címmel ő készítette az első nagyjátékfilmet Nagy Imréről (2004), melynek díszbemutatójára meghívták a NIT tagjait. A névadónk életének utolsó másfél évéről készült film nagy vitákat kavart, de jó szándéka és művészi értéke elvitathatatlan.

Mészáros Márta 1992-2004 között a Nagy Imre Társaság ügyvezetőségének, majd elnökségének tagja volt. 2007-ben Nagy Imre érdemrendet kapott.

Nagy Mihály (1936-)

Göncön született, vegyipari technikumot végzett. A Forradalom Budapesten érte. A Baross téri nemzetőrség tagja volt, a Péterfy Sándor utcai kórházban sokszorosított és terjesztett röplapokat. Hatévi börtönbüntetésre ítélték, elmondása szerint a kiváló intellektusú idősebb forradalmár társaival töltött időszak élete egyik meghatározó élménye volt. 1960-ban szabadult, technikusként dolgozott, 1978-ban agrármérnöki diplomát szerzett, majd kutatómérnökként növényvédő szerek fejlesztésével foglalkozott. Részt vett a rendszerváltás előtti ellenzéki mozgalomban, a 1989. június 16-i gyász-szertartás szervezésében.
Több kitüntetése mellett Kispest díszpolgárává választották.
A NIT budapest szervezetének alapító tagja, rendezvényeink aktív résztvevője.